Field note
Hivatkozva, nem rangsorolva: a váltás, amit a SEO-sok folyton elmulasztanak
A rangsor egy linket érdemel egy listában. A hivatkozottság egy mondatot a következtetésben. Ezek nem ugyanaz a feladat.
Az ösztön, amit a legtöbben az AI-keresésbe hoznak, az, amit a Google-tól tanultak: kerülj a lista tetejére. Ez a rossz ösztön, és a kettő közötti rés az egész váltás.
A keresés rangsorol. Tíz linket ad a vásárlónak, és őt hagyja választani — a feladat tehát az volt, hogy egy legyél a tízből, ideális esetben az első. Az AI-keresés hivatkoz. Elolvas egy maréknyi forrást, egyetlen választ ír, és megnevezi, akit a legvilágosabban talált. A feladat már nem a rangsor; hanem az, hogy a forrás legyél, amelyből a válasz épül.
Ez megváltoztatja, mi számít. Egy oldal gyönyörűen rangsorolhat a Google-ön, és sosem jelenhet meg egy AI-válaszban, mert a rangsort és a hivatkozást másképp döntik el — az egyiket egy lekérdezéshez való relevancia, a másikat az, hogy a beszámolód világos, megerősített és jelen van-e a forrásokban, amelyekben a modell megbízik. Ezt közvetlenül láttam: a motorok egymással alig átfedő forrásokra támaszkodnak, és a források, amelyekben a legjobban bíznak, gyakran nem a márka saját oldalai.
A kérdés, amit nyugdíjazni kell, tehát a „hol rangsorolunk?" A kérdés, amely leváltja: amikor egy asszisztens a kategóriánkról válaszol, a beszámolónk egy a kevés közül, amelyből épít — és pontos-e? Ez más cél, és másfajta mérést kíván.
Ez a premissza, amelyre az egész nyílt kurzus épül — lásd még hogyan épülnek fel valójában az AI-válaszok.
New here? Start with the overview → · By Denes Csaszar · written in the open